A Blog vége - 18-19. nap

Kedves Olvasó! Ez itt a blog vége. Javaslom, hogy aki szeretné testközelből, de még nem élesben átélni egy sikeres laparoszkópos epeműtét történetét, lapozzon az elejére (az oldal legalján található lapozó linkek segítségével), és időrendben olvassa végig.

A blog célja, hogy minél teljesebb beszámolót adjak egy epeműtét előzményeiről, a műtét napjáról, és a lábadozásról is.

Tizenkilenc nappal a műtét után ma már azt mondhatom, hogy mind közérzet, mind pedig sebgyógyulás, tünetek, mozgási képesség, stb. terén gyógyultnak tekintem magam, és a diéta is nagyon megközelíti a normális étrendet (azzal, hogy én egyébként sem szeretem a nagyon zsíros ételeket).

Ezért untatnám az Olvasót azzal, ha tovább írom ezt a blogot, a mai nappal be is fejezem, kivéve, ha még utólag történik velem valami említésre méltó epe ügyben, mert akkor természetesen azt meg fogom írni.

Tervezem, hogy elkészítek még egy táblázatot a közérzet és tünetek változásáról időrendben, ezt közre fogom adni majd.

Kérdéseket, kommenteket szívesen fogadok, és tapasztalataimat illetően megpróbálok válaszolni is, természetesen nem orvosi témában. Utóbbi ügyben feltétlenül javaslom, hogy belgyógyásszal, gasztroenterológussal és sebésszel beszéljen a kedves Olvasó.

Minden jót és jobbulást!

Elkészült az összefoglaló tábla, íme:

	Mennyire okoztak gondot, mennyire kellett odafigyelni a következőkre (0- semmi gond; 10- maximális gond):
	Fájdalom belül	Sebfájdalom	Sebviszketés	Hasmenés	Diéta	Mozgás	Közérzet	Köh/tüssz	Orrfújás	Alvás	Kényelmes fekvés
1. nap	[végül az első kórházi napon nem volt műtét]	0	0	0	1	0	1	0	0	0	0
2. nap - műtét	*7	*7	0	0	10	10	10	10	9	9	10
3. nap	*6	*6	0	0	8	7	7	9	7	0	7
4. nap	5	5	0	3	6	6	6	7	3	0	6
5. nap	4	5	0	3	5	6	6	3	0	0	6
6. nap	3	5	0	3	5	5	5	0	0	0	5
7. nap	4	4	0	2	5	5	6	0	0	0	4
8. nap	3	4	3	0	4	5	5	0	0	0	4
9. nap	3	3	5	1	4	4	4	0	0	0	4
10. nap	3	3	7	2	4	4	4	0	0	0	3
11. nap	2	1	3	2	4	3	3	0	0	0	2
12. nap	4	0	2	0	4	3	4	0	0	0	2
13. nap	3	0	2	0	3	3	3	0	0	0	1
14. nap	4	0	1	0	3	2	4	0	0	0	1
15. nap	3	0	1	0	3	2	3	0	0	0	1
16. nap	2	0	1	0	3	2	3	0	0	0	1
17. nap	2	0	1	0	2	2	2	0	0	0	1
18. nap	2	0	0	0	2	1	1	0	0	0	0
19. nap	1	0	0	0	2	1	1	0	0	0	0
(*)	fájdalomcsillapítót adnak (azzal 3-4)

Szövettan, stb. - 16. és 17. nap

Meglett a szövettan eredménye: negatív, azaz nem rosszindulatú. Ez egyébként rutineljárás, műtétek után a kivett dolgokat ebből a szempontból meg szokták nézni.

Kezdek kicsit bátrabban enni, ebédre így eljutottam a körözöttes szendvicsig, nagy tejeskávéval (persze zsírszegény tejből). Este sült csirke, párolt zöldségek. Ezt már egyfajta felkészülésnek tekintettem a másnapra, amikor is várt az üzleti reggeli ÉS üzleti vacsora feladata.

Kiderült, ezt is lehet epebarát módon művelni, és persze cserébe az epe helye is hajlandó kompromisszumokra. Tehát reggeli: gyümölcsök, joghurt, müzli, mézes kenyér, nutella, kávé, narancslé, mindenből csak egy kevés. Vacsora: krémleves, csirke egy újabb adag párolt zöldséggel, Rowachol :)

Oldalfájás: minimális. Hasmenés: nincs. Külső sebek: már egyáltalán nem fájnak, jellemzően nem is viszketnek. Különben a sebek ránézésre is elég jól néznek ki már.

Akit aggaszt, hogy műtét előtt a hasáról leborotválják a szőrt, annak most már biztatásul elmondhatom, hogy elég gyorsan visszanő...

Második munkanap - 15. nap

Reggel sokkal jobban éreztem magam, és a munkában is kezd visszatérni a régi kerékvágás, javul a munkabírásom! Most például már 20:50 az idő, levezetésként megírom még ezt a bejegyzést a munkahelyemről...

Az oldalfájás csak estére kezd kellemetlenkedni, határozottan összefügg a sok ücsörgéssel, számítógép előtt görnyedéssel és járkálással.

Diéta: főleg reggelire, már kezdek eltolódni a kicsit rostosabb dolgok felé: vaníliás zabkása. Ebéd rántott csirkecsíkok krumplipürével, vegyes savanyúsággal. Vacsorára sushi lesz, azért nem túl sok. Este alma/körte. Napközben három kávé.

Hasmenés: már napok óta nincs, rendben van. A széklet mindazonáltal nem tökéletes, hiányoznak a rostos dolgok. Folytatni fogom ezek lassú visszacsempészését a mindennapokba.

Utolsó Clexane - első munkanap - 14. nap

Munkába menni nem könnyű két hét után, még ha epeműtétről is legyen szó... Reggel feküdtem az ágyban, és arra gondoltam, hogy kint hideg van, a munkahely pedig messze... Ráadásul a munkahelyemen az öltöny a divat, ez is furcsa volt két hét váltakozó pizsama és melegítő után.

Persze azért sikerült felkelni és ünnepélyesen beadtam magamnak az utolsó Clexane injekciót (10 db elfogyott), hasam hálásan nézett vissza rám, már unta a tűpárna szerepet.

Az első munkanap jól telt, simán végigdolgoztam a napot fél hétig. A jobb oldalam azért rendszeresen fájt, néha kellemetlenül, de nem mindig, és a munka persze feledteti a fájdalmat.

A budapesti belvárosban megfelelő diétás ebédet találni kihívás, de nem lehetetlen...  

Este beteglátogatóban voltam, majd elmentem egy termálfürdőbe. Ez némi izgalom után nagyon jól esett, a sebek kiválóan tartották magukat, nem lettem vizesebb belülről.

Minden kötés lent - 13. nap

Reggel hosszasan zuhanyoztam, és utána levettem az utolsó fennmaradt kötést, a köldököm felső részéről. Ez is rendben, nem kellett újra leragasztani. Idáig is eljutottunk, éppenhogy csak tizenkét nap alatt.

Délután moziban, majd beteglátogatóban voltunk, én vezettem, és a pakolászás, stb. is jól ment.

A tegnapi fájdalom nem múlt el teljesen, ma is visszatérően fájdogál belül a jobb oldalam. Ez nem erős, inkább időnkénti tompa fájdalomnak mondanám, ami néha-néha rosszkedvében szúr is egyet. Van azért, hogy egyáltalán nem fáj. A fekvés és a Rowachol jót tesznek.

Vacsora: fél adag csicseriborsó krém salátákkal, olaj nélkül, pita, tea.

Műtétet fontolgató epekőtulajdonosoknak bíztatásul:

1. A műtét időpontja tervezhető; 
2. Laparoszkópos epeműtét után az ember gyorsan gyógyul;
3. Utána a fájdalom az epegörcshöz képest gyerekjáték, és az első napot kivéve (amikor viszont fájdalomcsillapítót kap az ember) nem rosszabb, sőt enyhébb a sima epefájásnál;
4. Kockázata elég alacsony;
5. A műtét összehasonlíthatatlanul jobb, mint egy hasnyálmirigy-gyulladás (ez nagyon, nagyon kellemetlen dolog, a fájdalmát, kezelését és kockázatát tekintve is). Ez utóbbi ugyanis életveszélyes, különösen, ha későn veszik észre.

Akinek javasolt az epekőműtét, és halasztgatja, ne tegye!

Közeli élő példa, hogy az egyik héten tökéletes, már-már gyermeki (de köves) ultrahangképet produkáló epehólyag a következő hétre, minden előjel nélkül, és hasnyálmiriggyel együtt, gond nélkül veszélyesen be tud gyulladni, komplikációkat és operációs akadályokat okozva.

Egy teljes nap házon kívül - 12. nap

Végighallgattam az előadást, reggel kilenctől délután fél ötig, semmi gond. Voltak szendvicsek, de úgy látszik zsírosat most direkt az én kedvemért nem hoztak. Két kisebb szalámis azért lecsúszott, persze az illendő Rowachol adag mellett.

Délután egy kávézóban is voltunk, café latte, almatorta.

Este jött a meglepetés, édesanyámat kórházi sürgősségire kellett vigyük, szintén epekővel! Az övé ugyanis görcsölt, és amint a kórházban kiderült, sajnos a hasnyálmirigye is valószínűleg begyulladt tőle. Ez az epekő egyik nagy kockázata, amint ezt már korábban is írtam.

A kórházban kb. öt órát töltöttünk, és éjjel fél tizenkettőkor jöttünk el. Estére már fájt az epém  helye, nem erősen, de kifejezetten kellemetlenül. Gondolom erre a strapára nem számított. Ez gondolom holnapra elmúlik, remélem anyukám szintén hamar jobban lesz és ki tudják venni az ő epeköveit is.

Éjjeli könnyű vacsora egy török étteremben: pár keskeny szelet egy spenótos pizzából, fél adag zöldség és ayran (joghurtital).

Kötés nélkül - 11. nap

Napközben leesett a felső sebről a tapasz, és úgy döntöttem, hogy ezt már nem kell visszaragasztani. Így aztán most már a négyből két seben nincs kötés, és a másik kettőről is nyugodtan le lehetne szedni. Inkább megvárom, amíg lejönnek maguktól - a zuhany kiváló rábeszélő eszköz!

Beteszek ide egy képet a nevezetes has állapotáról, de fekete-fehérben (sepia), hogy az érzékenyebb lelkületűek is ránézhessenek a kötés helyére. Egyébként színesben sem olyan borzasztó :)

Diéta: reggel Weetabix kakaóval és zabkorpával (megkíséreltem ezt a bűnös rostos dolgot és jól ment), fél szedres táska, cappuccino. Ebédre fokhagymás spenót, eszpresszó. Napközben babapiskóta, sok víz. Vacsorára barna kenyér, margarin, hagyma, kevés párizsi és répaszeletek. Kaukázusi kefír. Túró Rudi.

Persze minden étkezéshez Rowachol.

Hasmenés: még van, enyhe.

Általános állapot: jó, már egész tartósan tudok oldalt feküdni, tenni-venni a lakásban. Az epe helye csak néha érezteti, hogy megvan még.

Holnap, szombaton, egy egész napos előadást fogok meghallgatni (és nem epe témában), úgyhogy meglátjuk, hogy megy az egész napos ülés. Jó felkészülés lesz a hétfői első munkanapra. A múltkori hasonló alkalommal zsíros kenyér volt a szünetekre, ez sajnos most kimarad.

Zuhanyozás - 10. nap

Ma már kényelmes az oldalt fekvés is, esetleg pici jelzésekkel.

Reggel kilenc napja először zuhanyoztam, a hasamat is! Óvatosan megszárítottam a kis tapaszokat is, nem jöttek le.

A legfelső tapasz így vizesen barna foltosnak tűnt, egy kis vér varratszedéskor kiszivároghatott rá. Gondoltam, ezt kicserélem. Levettem, és megnéztem alatta a sebet. Nem nagy szám, olyan, mintha régen megszúrtak volna egy csavarhúzóval, és a pénzérményi közvetlen környékén véletlenül végighúztak volna egy reszelőt. Tulajdonképpen hagyhattam volna tapasz nélkül, de még a biztonság kedvéért ráragasztottam egy újat.

Megemlítendő még a viszketés, ez leginkább a köldöki és a felső seb környékét érinti. Délelőtt kifejezetten erősen viszketett, délutánra jobb lett. Egy kevés Fenistil gél a seb környékére kenve csökkenti ezt az érzést.

Hasmenés: enyhe.

Varratszedés - 9. nap

Eljött a varratszedés megbeszélt délelőttje.

A kórházig autóval mentem, most először vezettem újra saját magam. Ezzel nincs gond, a biztonsági övet gondosan elhelyeztem, maximum a szögletesebb üléshelyzet picit zavaró.

A kórházi sebészeti ambulancián találkoztam a sebésszel, aki pár perc alatt ki is vette a varratokat. Ez egyáltalán nem fáj, épp, hogy csak feltűnik.

A négy sebet leragasztotta egy-egy pici öntapadós gézzel. Azt mondta, hogy másnap már nyugodtan lehet őket zuhanyozni is, sőt hétvégén (azaz három nap múlva) már lehet élővízbe, medencébe (akár termálvízbe is) menni.

Megkérdeztem, hogy vissza kell-e ragasztani a gézeket, ha leesnek. Nem.

El kellett menjek a táppénzes papírért a körzeti orvoshoz, ma négytől rendelt. Úgy tűnik, hogy csak 24 órával a kórházi távozás utánig lehet egyszerűen elintézni ezt az igazolást, és visszamenőleg csak legfeljebb három napig igazolhat a körzeti orvos. Most azért megoldotta, de javasolta, hogy ilyen esetben már a kórházból való távozás napján hívjam fel telefonon. Ezt egyébként meg is tettem annak idején, csak épp vele nem sikerült beszélni, akkor még nem rendelt. Kizárólag akkor működik a dolog, ha a saját körzeti orvosával beszél az ember. Tanulság nekem és a tisztelt olvasónak.

Mire hazaértem, az egyik géz (a jobb alsó, az, ahol a cső kilógott belőlem) le is esett, alatta látható seb szinte nincs is, olyan, mint egy közepes karcolás.

A diétáról:

Reggeli: Weetabix kávával, rizses csokiszelet. Persze ez nem túl sok, de oda kellett érjek a kórházba...

Ebéd: mivel meg kellett várjam a körzeti orvost, aki négytől rendel, étteremben ettem. Itt nem volt egyszerű a pincérnővel megértetnem, hogy könnyű ételt szeretnék, de végül sikerült. Roston sült csirke párolt zöldségekkel, bár a párolás után a zöldségeket kicist megforgatták olajban, úgy látszik a szakács e nélkül nem tud ételt elképzelni. Sebaj, azért az egészet nem ettem meg, és így is jóllaktam. Eszpresszó. Rowachol.

Vacsora a szokásos hideg.

Általános állapot: jó, ma a varratszedés és a körzeti közötti várakozási időt ügyintézéssel töltöttem a városban. Ez kis pihenőkkel jól ment, nem lehet még elfelejteni, hogy egy hete műtöttek, de már nem jut minden percben eszembe. Köhögés, ha kell, semmi gond.

Vissza a Rowacholhoz! - 8. nap

Nos, a tegnapi bejegyzést kissé elkapkodtam, mert késő délutánra kezdtem magam rosszul érezni, kifejezetten kellemetlen volt, és nem a sebek, hanem belül.

Egy rövid elemzés, hogy vajon miért:

1. Abbahagytam a Rowacholt, ez hiba volt, ma szedem, és minden abszolút o.k.;

2. Ittam egy sűrű forró csokit, talán ezt sem szerette;

3. Túl sokat görnyedtem a számítógép előtt - többet kell mozogni és nyújtottabb állapotban ülni vagy feküdni is.

Mai reggeli: megpróbálkoztam egy fokkal rostosabb étellel, másfél Weetabixet (aki nem ismeri, teljes kiőrlésű búzából készült tejbeáztatható szelet) ettem kakaóval, meg lekváros kenyeret.

Ebéd: kevéske olajon (teflonban), egy nem erős, arab fűszerkeverékkel sült csirkemelldarabok, köretként párolt mini sárgarépák.

Napközben egy-egy csokidarabokkal teli keksz, hattal végeztem délutánra, és nem voltak kicsik! Késő délután egy zsemle ízesített vajkrémmel. Kamillatea, sok víz.

Vacsora: humusz (csicseriborsó krém), zsemle és egy kevés mustármagos kenyér, sovány túró, ketchup, sovány sajt. 

Új jelenségek: a köldököm elkezdett viszketni, hát ez már a gyógyulás jele! A hasmenésnek - úgy tűnik - részemről mától vége.

Tehát ma jól vagyok, délutáni visszaesés sem volt. A tanulság: nem kell még abbahagyni a Rowacholt. Emlékeztetőül a sebész 1 hónapig 3x1 szedését ajánlotta.